Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kunhímzésekről

A Nagykunság népi díszítőművészetének archaikus rétegét a kunhímzés jelenti.

karcagi.4.1.jpg

 

 

 

 

 

 

Ügyes kezű asszonyok alkotószellemének és szépérzékének köszönhetően maradt ránk ez a keleti stílust őrző díszítőművészet. A Nagykunságon ismert motívumokat pl. a tatár hímzés mellé tesszük, a hasonlóság nyomban megviláglik. Rejtély, hogy a kollektív emlékezet miként működik, miként őrződnek meg a színek és formák jelentései, a ma még gyermekcipőben járó szemiotika, a jelképtudomány miként értékeli a kun műveltségnek ezt a hagyatékát. Mi lehet a magyarázata annak, hogy közel nyolcszáz évvel a kunok bejövetelét követően újra és újra feltámad a díszítőművészetnek ez az ága.

Mi magunk is keressük a választ.  Talán az lehet, hogy a szépség örök kategória és mindig felszínre tör az alkotókedv, amikor a saját kultúra felmutatásának igénye megjelenik a társadalomban. A korral nyilván változik a díszítőművészet is, hiszen változik a világ is, a lakáskultúra, a gyapjú színezése, maga a gyapjú fajtája is, amivel az asszonyszűtte kendervásznat kihímezték.  A 19. század közepén, végén virágzott a népi díszítőművészetnek ez az ága, aztán hanyatlásnak indult. Az idő tájt a hímzőfonalat is házilag készítették az asszonyok, a fonalfestéshez festőnövényeket használtak, amik a ház körül, vagy a határban virítottak.  A kunrózsa vörös színét, a mályvarózsa sziromleveléből főzték, vagy a homoki báránypirosító adta a színét. A barnát a dió levele vagy kopáncsa, a kék színt, azt a gyönyörű, nem fakuló kunkéket a bodzabogyó festette.  A barnássárgát (ma óaranynak mondanánk) hagymahéjból vagy a szalma levéből nyerték, de népszerű volt a fodormenta, a rozmaring, a bazsalikom, szeder, szőlőhéj, szíkfű, vízililiom is. Napokig főzték, áztatták, pácolták a rackajuh gyapjából fonott fonalat, aminek színárnyalatait részben a pác adta, részben attól függött, hogy mennyi ideig tartották a festőlében a fonalat. Minél türelmesebb és igényesebb volt a hímzőasszony, annál több szép fonala lett, amiből hosszú téli estéken és ráérős nyári naplementékben kihímezte a koromba mártott lúdtollal előrajzolt mintázatot. De takarékosan ám, mert a parasztember már csak ilyen: nem tékozol, tömöttnek tűnik a minta, de a fonákon csak egy-egy ferde-páros öltésnyom látszik.  A rajzolásban kevésbé ügyesek az eredeti darabról kanálfejjel átdörzsölték a motívumot.  Így terjedtek a minták, aztán az ügyesebbje cifrázta, másként kombinálta a mintákat, olykor más hímzésekről is átvett párat, végül kialakult a helyi stílus, amiről meg lehetett ismerni olykor a készítőt is. A vásárhelyi hímzés nagyon hasonlít a kunhímzéshez és ez nem véletlen: oda ment férjhez egy karcagi hímzőasszony és ott helyi stílust alakított ki. A kunhímzés motívumai között igen kedvelt a kunrózsa, a szegfűs, a karcagi lapátos, a tökös (ami valójában a törökös hímzés gránátalmája) és a leggyakrabban látható motívum a táncoló tulipán.  A kunhímzés mindig egyszerű, letisztult pasztellszíneket mutat.  Az üres terek kitöltésére a kacsokat és a bajuszt használják. A minták sokszínűek, az egyszínű minta nagyon ritka, de előfordul.  A színek nagyon finom árnyalattal mennek át egymásba, az egyes mintaelemek a közepük vagy a szélük felé sötétednek, vagy halványulnakEredetileg párnavégeken használták a kunhímzést, később már lepedőszéleken is. A nagykunsági parasztszoba (a tisztaszoba) legfőbb ékessége volt a magasra vetett ágy, a terítőn felül rakott csodaszép párnákkal.  Ma már megváltozott a lakáskultúra, de a szép kunhímzés megtalálja a helyét a mai életben is. Terítőket, párnákat hímeznek a hagyományok tisztelői. Kevesen vannak ugyan, de mindig van, aki átmenti, átörökíti a magyar népi díszítőművészetnek ezt a gyönyörű ágát.  Ma a Nagykunságon, a kunhímzés egykor hazájában már csak néhányan hímezik. Kunhegyesen, Madarason, Karcagon egy-egy asszony dolgozik csupán. Hímzőkör, ahol a mintákat egymástól lehet tanulni, csupán Túrkevén él, a hagyomány itt a legerősebb. Köszönhető ez annak a néhány ügyes asszonynak, aki Nagy Istvánné köré gyűlt és ápolja, átmenti a mi vidékünk legszebb díszítőművészetét, a kunhímzést. Adja Isten, hogy ne múljék az alkotókedvük!

                                                                               Dr. Bartha Júlia néprajzkutató

 

Cikkek

Szűrhímzések színritmusa

2012.07.16

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Kunhímzésekről | Fényképek: Hímzés - szűrhímzés | Hozzászólások: 0

A kunhímzésekről

2012.06.23

Olvasmány, melyhez képek a galériában.