Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szövés szimbolikája

A szövésről:

A szövés sok évezredes mestersége az emberiségnek, az egész világon ismerik és művelik, az alapelv változatlan kortól, helytől függetlenül: függőleges és vízszintes szálak egymásba fűzésével-szövésével rögzíteni a fölgyülemlett tudást,  tovább adni az utódoknak, utókornak. Ugyanazok a technikai fogások, módszerek a világban mindenhol előfordulnak, ahol szőnek. Az alkotók a nép és az egyén jellegzetességeit megjelenítve alkalmazzák ugyanazokat a megoldásokat, díszítőelemeket 

A szövés szimbolikája:

Gazdag szimbolikája létezik a szövésnek. Az egymást keresztező függőleges és vízszintes fonalrendszer az univerzumra utal: föld és ég… A szövés folyamata a kozmikus teremtés tér- és időbeli szerkezetét jelképezi. Ennek eredménye, az elkészült szövet szövőszékről való levágása, a szülés teremtő pillanatával a köldökzsinór elvágásával mutat párhuzamot. Ebben az értelemben a szőttes az ember életét, sorsát, végzetét fejezi ki.

A szövés alapját alkotó függőleges láncfonal az állandóság, felcserélhetetlenség; míg a beszövött, sokszínű  vízszintes vetülékfonal a változatosság, az esetlegesség. Az összekapcsolódó két fonalrendszer a férfi és nő kapcsolatához hasonlítható: egymás nélkül nem létező, teljességet meg nem élő, nem különösebben értékes, az összefonódás-szövés által azonban  elválaszthatatlan egymástól, hiszen e nélkül nem beszélhetünk egységes egészről sem az emberi életben, sem a textilekkel kapcsolatban.

Függőleges és vízszintes fonalak szépen szimbolizálják a világmindenséget Teremtő Atyához fölfelé  vezető utat és az emberek  vízszintes, egymáshoz vezető útját.

Ez az a misztérium, mely évezredek óta, ma is, és amíg ember lesz a Földön - inspirál újabb alkotókat, hogy e titokból valamit kifejezhessenek.